Elkezdődött a nyári szünet

Tegnap elbúcsúztunk mindenkitől az oviban, elköszöntünk az óvónőnktől is. Nehéz évünk volt, hiszen majdnem egyedül vitte az egész csoportot, amire korábban ketten voltak. Januárban elbúcsúztattuk szeretett dadus néninket is, aki nyugdíjba ment. Néha azért azóta is visszatért, jó volt vele találkozni.  Szerencsére egy fantasztikus új dadus nénit kaptunk a csoportba, akit szerintem már az első napon a szívébe zárt minden kisgyerek. 
Az, hogy mennyire nehéz óvónőnek lenni, nem tudom, én ha csak abba belegondolok, mennyi idő a két gyereket télen felöltöztetni, vagy kivinni őket a játszótérre és folyamatosan figyelni, ne történjen semmi bajuk, már elfáradok. Mindezt 23 gyerekkel lehetetlen küldetésnek érzem, de ehhez kell az ő elhivatottsága. És mi ennél is többet kaptunk tőle. Kézműves programokat vezetett délutánonként, uszodába, korcsolyázni jártak, kirándulni mentek, felsorolni is nehéz, mennyi  élménnyel lettek a gyerekeim gazdagabbak az elmúlt évben. Ezt megköszönni nem lehet mivel. Sokat gondolkoztam, mit adjunk neki az utolsó napunkon, mert valahogy azért éreznie kell a megbecsülést a szülők – azaz az én részemről is.
Horgolni nem szoktam ajándékba jobbára senkinek, mert úgy érzem, hogy nem mindenki fogadja ezt a hobbimat olyan lelkesedéssel, ahogy azt én készítem, ezért rossz érzést kelt, ha valakire ráerőszakolok valamit, amire semmi szüksége nincs. 
A horgolás rengeteg idő, és közhelyes, de igenis rengeteg szeretet is van benne, hiszen minden egyes percet, amit ezzel foglalkozok, azt magamtól veszem el, hiszen főleg éjszakánként, alvás helyett tudok bárminek is értelmes módon nekiállni. Amíg készít az ember egy-egy figurát, számtalanszor eszébe jut az, akihez kerülni fog, örülni fog-e neki, gondolkozok rajta, milyennek szeretné, mi tetszik neki. Amíg nem lesz olyan, amilyet elképzeltem, nem adom ki a kezemből sem. Viszont cserébe elvárni azt, hogy márpedig örüljön neki és becsülje meg mindezt, nem lehet. Ezért ritka az, amikor nem a gyerekeimnek készítek valamit. De most belevágtam. 
Boriék szinte mindennap olyan játékot visznek az oviba, amit én készítettem. Az óvónőnk reakciójából úgy gondoltam, tetszenek neki is ezek a figurák, de ha nem is, tudom, hogy van olyan kisgyerek a környezetében, akinek el tudja ajándékozni. Emellett személyesebbnek gondoltam, mint levenni valamit egy bolt polcáról, amit lehet sokadszor kap meg. Nehéz ajándékot adni 🙂 Vagy csak túlgondolok mindent?

 

Rózsababa

Nézegettem sok mindent, mi tetszhetne neki. Anyák napjára a gyerekek egy minirózsát adtak az anyukáknak, amit nyilván ő szervezett le, ezért választottam végül zabbez mini rózsababáját.  Annál is inkább, mert a babának van egy klassz táskája, amibe bele tudtunk tenni egy köszönő levelet. Nem egy nagy ajándék, de közeledvén a harmadik babánk megszületéséhez, ennyi időm jutott most erre. 
Fotózni is csak az úton az ovi felé sikerült, így legalább maradt róla egy emlékünk 🙂
A gyerekeim nagyon büszkén adták át neki a búcsúajándékot, rengetek puszit és nagy ölelést kaptunk cserébe, úgyhogy remélem teljesítette a baba a küldetését. 



 

 

A minta

Mint ahogy a többi virágbaba is, a rózsababa is Zabbez mintája alapján készült. Nem olyan régen fordítottam le, így elérhető már az ő webshopjában magyarul is. Sajnos a könyve ezekkel a mini babákkal egyelőre nem jelenik meg magyarul, de hollandul megvásárolható. Ha valaki nem riad meg a nyelvtől, érdemesebb abba beruházni. 
Én nem foglalkozok a mintái eladásával, ezt kizárólag ő intézi, de készítettem egy kis segítséget a megrendelés folyamatához:

http://borga.land/2019/03/13/mintavasarlas/

Bármiben elakadtok, nyugodtan forduljatok hozzá, nagyon lelkiismeretes tervező, aki tényleg minden mintájára rengeteg időt, energiát fordít és azt szeretné, ha mindenki elégedett lenne, aki elkészíti a babáját.