Gerbera Gemma

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én általában éjjel szoktam horgolni. Ezért a játékok nagy részét is éjjel, kevésbé szerencsés esetben hajnalban szoktam befejezni. Ilyenkor beosonok a gyerekek szobájába és az ágyuk végébe teszem az új játszótársat. Másnap, amikor felébrednek, ezzel rohannak ki a nappaliba és néhány óráig nem is teszik le, velünk jön oviba, sétálni vagy a játszótérre. Kimondhatatlanul jó érzés, ahogy büszkén vonszolja most már a legkisebb is maga után a legújabb szerzeményét, és újra és újra megkérdezi: Anya csinálta Gabóckának?,  vagy amikor a nagylány az új babáját átölelve alszik el délután…

Gerbera Gemmára viszont sokat kellett várni. Először is rájöttem, hogy ha horgolok, egyszerre két játékot kell csinálnom, mert úgy jó, ha mind a két gyerekem egyszerre örül. Amikor épp a Golgotavirág mintáját fordítottam, természetesen körülöttem sündörögtek és látni szerették volna, milyen babái vannak még zabbeznek. Nagyon szeretik a honlapját nézegetni, mert ahogy fölé viszik az egeret, megfordul a baba és ezt valamiért nagyon élvezik. Bori elég gyorsan kiválasztotta Gerbera Gemmát, de ez várható is volt, Zabbeznek ettől rózsaszínűbb babája nincs is (a bazsarózsa már elkészült). Gabócka még vacillált két baba között, de végül ő is döntést hozott.
Nekiálltam hát mind a két babának egyszerre. Sőt, igazából háromnak, mert kíváncsi voltam, mire elég a testszínű (0263) Catania. Jelentem: kijött belőle 3 babafej és 3 kéz. A képen azért van csak kettő, mert az elkészültük és a fotózás közti időben az egyik kéznek nyoma veszett. Többszöri nagytakarítás óta sincs meg, de általában valahonnan, miután elkészítettem az újat, elő szoktak kerülni a különböző alkatrészek.

Sokszor olvasom bejegyzésekben, blogokon azt a mondatot, hogy imádtam horgolni minden részét és valahogy irigylem ezeket az embereket. Én is szeretek horgolni, főleg, ha változatos, vagy sok színt lehet használni, de még soha nem volt egyetlen játék sem, aminek minden részét imádtam volna. Ezt a babát egészen pontosan eddig szerettem:

Aztán elkezdtem horgolni a szirmokat. A 3. szirom után odahívtam Borit:
– Gyere csak ide Bori, nézd meg, milyen szép ez a tulipánbaba? Tudok neked csinálni egyet rózsaszín harisnyával is! – de ő csak a fejét ingatta. Még csak el sem gondolkozott az ajánlatomon. Végül azt válaszolta:
-Jó, ha kész vagy a gerberával, megcsinálhatod a tulipánt is.
Ezt a nemes lelkű ajánlatát persze azóta már visszavonta és a napraforgót szeretné még a tulipán előtt. (Az előtt meg még egy békát, kutyát és nyomozó farkast 🙂 Hát, nem volt mit tenni. Több napig készültek a szirmok, sokkal hosszabb ideig, mint a baba többi része. Ráadásul rosszul is varrtam fel, kimaradt kettő. De le már nem szedem őket, inkább horgolok egy új babát. Egy tulipánt 🙂

Azért a végeredmény nem olyan rossz. Bori imádja, a színei csodásak, a baba pedig igazán barátságos játék lett. Azt nem hiszem, hogy sok Gerbera Gemmát fogok még készíteni, de egyet mindenképp kellett. Nektek van már?

Vélemény, hozzászólás?