Lila ló

Egyik reggel az oviban épp a szokásos reggeli frissességünkkel öltöztünk át, amikor megszólított az egyik anyuka. Meglepődtem. Megkérdezte, készítenék-e egy olyan lovat a kislányának, mint Borié és ha igen, mennyibe kerülne.
Hirtelen ezer gondolat futott át rajtam. Egyrészt nagyon jól esett, hogy másoknak is tetszenek a játékaink, de még soha nem áraztam be őket/magamat. Mint a legtöbb horgoló anyuka, éjjel, miután mindenki elaludt, készítem a játékok nagy részét. Ha eladásra szánnám, akkor számlát kéne adnom, ahhoz kéne egy vállalkozói engedély. Nem néztem még utána, de azt tudom, hogy ha kiváltanám a KATÁt, az 50.000 Forint lenne havonta, plusz az önkormányzati adó. Meg kéne venni hozzá az alapanyagot. Akkor már ha lehet, nagyker áron. Azért el kéne menni. Mikor érek én arra rá? Emellett elég lassan tudok csak horgolni, hiszen az időm nagy részét nem erre szánom. Akkor mennyibe is kerülhetne egy ilyen ló, hogy mindezt ki tudjam fizetni? És mennyit kéne nekem ebből egy hónapban készíteni? Kellene ez még másnak is? Hogyan adjam el őket? Megéri-e ez nekem? Ránéztem, és őszintén válaszoltam végül: nem, nem készítek másnak.
Aztán megláttam a kislányát is. Tágra nyílt, álmos szemekkel figyelte, vajon kapni fog-e ő is egy lovat. Ki tudna erre nemet mondani?
Az oviból hazafelé azért elábrándoztam arról, milyen jó is lenne ezzel foglalkozni 🙂

A horgolásról

A póni mintáját Havva Ünlü tervezte, nagyon jó a leírása! Bátran belevághat bárki, részletes, képekkel teli, hibát nem találtam benne. A minta itt megvásárolható. Kihasználva viszont az alkalmat, hogy ez már a második lovam, most javítottam, ami az elsőnél nem tetszett.

  • A szeménél csak egy szemet hagytam ki a kettő helyett. Sokkal nehezebb volt beilleszteni a biztonsági szemeket, de megérte. Nem forog, nem áll el, sokkal jobb lett.
  • A fejét feljebb rögzítettem a testre. Ő már nem bukik orra, elég stabilan áll a négy lábán. (ez az én hibám volt az előzőnél, nem a mintáé).

Más észrevételem nem volt a leírással kapcsolatban, de ezekkel a változtatásokkal sokkal jobban sikerült. Ő is cataniából készült, 3 mm-es  helyett 2,5 mm-es tűvel készítettem, ezért picit kisebb lett, de arányos maradt. Viszont most úgy érzem, kéne még egy lovat készíteni itthonra is 🙂

Itt ketten is pózolnak, jól látszik a különbség. Hiába no, gyakorlat teszi a mestert 🙂 Ki tudja, a harmadik már milyen jól fog sikerülni.

 

Vélemény, hozzászólás?